Nem vagyok programozó, mégis van közöm a programozáshoz, mostanában leginkább azzal, hogy másokat bátorítok, fogjanak bele.

Hogyan kezdődött? 1984 gimnázium első éve, HT 1080z, ebből volt három vagy négy az iskolának és ezen lehetett programozni a számítástechnika szakkörön. Hamarosan érkezett több Primo is, ami a borzasztó billentyűzet ellenére maga volt az álom. Voltak osztálytársaim, akiknek volt otthon Spectruma vagy éppen C64-e (a két tábor kiengesztelhetetlenül állt egymással szemben), nekem azért csak ezek maradtak.

Az első saját programom egy abesszín makaó program volt. (Mond egy számot! 8. 9, én nyertem.), majd írtam egy Juhász Ferenc versíró programot is. Az egyetem alatt (biológusnak tanultam) aztán elmaradt a programozás. Biológiatanár lett belőlem és kaptam egy olyan munkát, hogy írjak webre cikkeket biológiát tanulóknak. Szerettem volna, ha az akkor szokásos szöveg + kép helyett valami jobban kihasználja a számítógép adottságait, így találtam rá a Flashre, amivel először csak kis animációkat készítettem, de hamar kiderült, hogy a dolgok lehetnek sokkal interaktívabbak is. Miért ne készüljön olyan program, ami szimulálja a genetikai keresztezéseket, az evolúciót, a feltételes reflex kialakulását?

Ehhez egyre jobban meg kellett ismernem az Actionscriptet és nagy örömmel találtam rá a jobbnál jobb tutorialokra a weben. Aztán ahogy az Actionscript fejlődött, én is fejlődtem. Az utóbbi pár évben nem írtam nagy dolgokat, de ha valamihez kellett, bele tudtam nyúlni egy php vagy javascript kódba. Közben az iskolámban elkezdtem a diákokkal együtt LEGO robotokkal is foglalkozni. Nagyjából két hónap kellett hozzá, hogy sokkal jobbak legyenek benne mint én vagyok, de ennél jobb érzés tanárnak nincs. És jönnek a kicsik minden évben, akiknek én kezdhetem el megtanítani az alapokat.