Programozással először kisiskolás koromban találkoztam. Mivel ekkoriban elképzelhetetlen volt az otthoni internet nekem a csütörtöki informatika órák jelentették a Kánaánt. Rájöttem arra, hogy az, amit az Internet Explorerben látok egy olyan tartalom, amit én is létrehozhatok és én is publikálhatok erre az akkor még ismeretlen platformra, így a számítógépemen talált Frontpage programmal készített weboldalaimat elkezdtem floppy-n behordani és feltöltögetni.
Ebben az időszakban a helyi informatikus tanárúr is láthatott valamit bennem, mert kaptam tőle emlékeim szerint egy Visual Studio 97 CD-t és floppy-n példaprogramokat.
Nem tanultunk adatkezelést, vezérlési szerkezeteket, programozás elméletet – csak nézzem meg a programocskáját és próbáljak rajta változtatni, értsem meg az adott részletek hogyan működnek, hogy mit és miért írt meg úgy ahogy.

Nos. Ekkor még lövésem sem volt arról, hogy ez már programozásról szólt.

Mindig is érdekelt az elektronika, a műszerek. Első emlékem totyogós gyermekkoromból van – talán 1-2 éves lehettem – amikor apám a hálószobájukban ült az asztalnál, valamit szerelt, én pedig játék közben bementem hozzá. Elővett egy picike zseblámpa izzót, melyre vezetékek voltak forrasztva és fogott egy ceruzaelemet, majd a vezetékeket az elem két végéhez érintette és az izzó kigyulladt.

Elbűvölt vele.

Nem értettem hogyan működik, de messze a legérdekesebb dolog volt az összes játékomon túl, amit láttam.
Innentől kezdve ami bonyolultabb volt egy műanyag fröccsöntött játéknál elcsentem fater csavarhúzó készletét és szétszedtem, hogy lássam mi van a burkolat alatt, lássam az elektronikát, a motort, ami mozgatta mondjuk a kisautót.

Talán apám ezen tette volt az első lépésem a műszaki irány felé.

Talán a számítógépek és az elektronika irányába álló érdeklődés hozománya volt, hogy idővel eljutottam odáig, hogy otthon ne csak gitárerősítőt, hanem Pentium 2-es számítógépből szervert is építsek. Ez a szerver egy hagyományos számítógép volt átalakítva úgy, hogy alkalmas legyen állandó és viszonylag stabil üzemelésre. Rájöttem mi az, hogy webszerver, miért annyira más a linux és hogyan kell védekezzek az ellen, hogy a kínai botok feltörjék és összevírusozzák azt.

Emlékszem az első pillanatra, amikor az ANSI C tanulása mellett elkezdtem az e107 CMS rendszer php fájljait módosítgatni és szembesültem azzal, hogy mennyire jó alkotni, új dolgot létrehozni. Emlékszem az első gyakorló projektemre, kitaláltam, hogy én is készítek egy közösségi oldalt a myvip/iwiw/facebook mintájára php-ban, nulláról.
Mire odáig jutottam, hogy elkészült a profil és az üzenőfal már jöttek az ismerősök, hogy kellene nekik weboldal és pillanatok alatt skype-os megbeszéléseken és webadmin felületek tervezésén találtam magam.
Örökös mottóm volt, hogy nincs lehetetlen – ha ezt valahol már megoldották akkor én is rájövök hogyan kell azt megvalósítani.

A világ sokat változott, benne én is ezen időszak alatt – egy viszont nem: a hozzáállásom. Noha már jobban ismerem a korlátaimat továbbra is vallom és hangoztatom:

nincs megoldhatatlan probléma.

Immáron pedig a jelenben az elmúlt évtizedekből tanulva Közép-Európa legnagyobb szállásközvetítő cégénél, mint frontend webfejlesztő és mentor igyekszem az utánam érkező nemzedéknek ezt az egyszerű üzenetet továbbítani.