Tekintettel arra, hogy 16 éves koromig biológia/kémia szakos-faktos gimnáziumba jártam, így elmondhatom, hogy viszonylag későn csöppentem a kockák világába. 15 éves voltam, amikor az első gépemet megkaptam (P2 333 MHz), azt is szüleim tukmálták rám, különösebben nem vágytam rá. Aztán valami megváltozott.

A városi könyvtárban voltak szabadon használható gépek internettel, ahol egy srác Frontpage-ben szerkesztette a saját honlapját. Valahogy ez megtetszett: a villogó anim gifek, a halálfej, aminek az ujja vége lángol és mutatja, hogy „gyere!”, alatta ugráló betűk: e-n-t-e-r. Beléptem én is. Néha a könyvtárban, de egyre többet otthon, elkezdtem egy saját honlap készítésével és közben jöttek a warez dolgok is. Eljutottam odáig, hogy kellene csinálni egy warez site-ot, és itt jött az első programozási probléma: felhasználói adatbázis, beléptetés. Az IRC kezdetektől fogva az alapvető kommunikációs csatornáim közé tartozott, fel is mentem a #php.hu-ra, ahol aztán kaptam rendesen, leginkább hideget. Szinte minden kérdésre az volt a válasz, hogy RTFM! vagy STFU! Kellően elszánt voltam, uh. nem rettentettek el. Elszántságomat talán az mutatja legjobban, hogy édesapám egyik hétköznap reggel 7-kor benyitott a szobámba és megkérdezte, hogy én meg mit csinálok!? Azt az éjszakát végig kódoltam, de nem volt más lehetőség, felöltöztem és elmentem témazárót írni :) Kicsit később sikerült egy velem egykorú nick-kel (Tibee) megismerkednem. Ő értette a problémám, tudott programozni, még tanítani is szeretett és szeret a mai napig is. Azóta már a barátom és kollégám lett. Szóval tőle elég sok mindent megtanultam, próbáltam összehozni egy JS alapú beléptetőt, amit persze ő 1 másodperc alatt „feltört”, amikor nekem még fogalmam sem volt, hogy mi az a szerver és kliens oldal. Eljutottam odáig, hogy muszáj lesz a szerver oldallal is megismerkedni, jött sorban a PHP, majd később már szükség volt SQL-re is. Viszonylag gyorsan haladtam, haladtunk. 17 éves koromban már voltak olyan cégek, akinek a saját honlapját képes voltam önállóan megcsinálni. Van olyan, amelyik a mai napig üzemel. Nem feltétlenül a minőségére vagyok büszke, de jó érzés látni :)

19 évesen (fősuli, 1. év) az évfolyam levlistára jött egy állásajánlat, hogy a Használtautó.hu fejlesztőt keres. Állást korábban sosem kerestem, mert annyi munkám volt addigra ismerősökön keresztül, hogy alig győztem megcsinálni, volt, amikor már többen is dolgoztunk 1-1 projekten. Ennek ellenére jelentkeztem, mert tetszett az, hogy egy nagy rendszeren lehetne dolgozni. Illetve azóta lehet is, mivel az állásinterjún azonnal egymásra találtunk, az utolsó kérdés az volt, hogy „holnap tudsz kezdeni?”.

2004 óta a Használtautó.hu csapatának tagja vagyok, kezdetben fejlesztőként, azóta már fejlesztési vezetőként és ügyvezető helyettesként dolgozom.

A kódolásban/fejlesztésben mindig is azt szerettem, hogy valamit létre lehet hozni, alkotni lehet. Szerintem a fejlesztő is művész, csak neki billentyűzete van, de ihlet nélkül jó kódot írni nehezen lehet.