A sztorim előtt egy megjegyzés, ha középiskolás koromban valaki azt mondja, hogy programozó leszek, egy hatalmasat nevetek rajta, ugyanis egyrészt külkereskedelmet tanultam, valamint teljesen más elképzeléseim voltak.

Az első találkozásom a programozással kb. 12–14 évvel ezelőtti nyáron lehetett. Emlékszem egy hosszabb tatarozós időszak volt otthon, és kipakoltunk a bútorokat beleértve az akkor még csak játékra használt gépünket (P1 vagy P2 lehetett) a garázsba, ami jó kis kuckónak számított rossz idő esetén, ha el kellett vonulni a világ elől.

Akkoriban ahonnan lehetett összeszedtem mindenféle PC GURU, GameStar stb. demo cd-ket. Először főleg a demo játékok miatt, majd amikor már kezdtem megunni őket egyre inkább azon kattogtam, hogy mennyire jó is lenne egy saját játékot készíteni. Megjegyzem halvány lila gőzöm sem volt arról mi az a programozás. Végül az egyik demo cd-n rátaláltam a DarkBASIC nevű fejlesztő programra és egy pár hozzá kapcsolódó tutoriálra a cd-hez mellékelt újságban. A fejlesztői nyelv, amit a DarkBASIC használ a Visual Basic-hez hasonló. Ebben a programban kezdtem el egy saját verekedős játék készítéséhez. A karaktereket és azok mozgásait képenként karakterekből rajzoltam meg. Semmi logika nem volt alatta. Működése annyiban kimerült, ha lenyomtál egy billentyűt leanimálta a mozgássort, megütötte az ellenfelet majd mindenki visszaállt a kezdeti helyére. Sajnos tovább nem jutottam vele ugyanis nem tudtam értelmezni akkor még a vezérlési szerkezeteket, ciklusokat stb. Visszagondolva elég gagyi, de azon a nyáron akkora élményt nyújtott, hogy a barátokkal órákat szórakoztunk vele. Nyilván ezerszer jobb játékok voltak pl. mortal combat stb, de ennek még is volt egy bája, hiszen az enyém volt.

Ezt követően egy hosszabb szünet jött, amikor nem nagyon foglalkoztam programozással. Az egyetemen kerültem ismét szembe vele, ugyanis sikerült valahogy egy informatikus szakra bekerülnöm :). Az első félévében alapozásképpen C nyelven kezdtünk el tanulni. Emlékszem nagyon nehezen állt rá az agyam, egyszerűen nem értettem a működését és emiatt rengeteg negatív élményem volt.

Nagyon érdekes volt az a pont, amikor mind ez pozitív irányba fordult bennem. Emlékszem írogattam a kódokat és nézegettem a mások által megírt példa kódokat. Kerestem bennük az összefüggést, hogy miért úgy vannak megírva, mi a logikája és hirtelen jött az ISTENI szikra. Nem tudom jobban kifejezni az érzést, de valami átbillent bennem. Elkezdtem átlátni a dolgokat, tudtam mihez kötni a programkódok működését (jee x év matek valamire még is jó volt:)).

Egy félévre rá találkoztam az egyik kedvenc nyelvemmel a JAVA-val, ami meghozta számomra az igazi fejlődést. Egyre több JAVA-val kapcsolatos kurzust vettem fel az egyetemen. Persze idő közben azért kikacsintgattam a webfejlesztés irányába is HTML, PHP, JavaScript. Akkoriban kezdtem el azon gondolkozni, hogy valami olyasmit szeretnék csinálni, ami az egyszerű átlagemberek számára is könnyen elérhető. És bumm. Mintha az égiek meghallották volna a gondolataimat lehetőségem nyílt elkezdeni egy mobil fejlesztői kurzust iOS és Android platformon. Nagyon nagy reményekkel álltam hozzá, úgy éreztem ez az irány lesz az, amit eddig kerestem. Mondanom sem kell, hogy a JAVA miatt az Android állt hozzám a legközelebb, így ezen a vonalon indultam tovább. Szerencsére elmondhatom, hogy mára az iOS-szel kiegészülve ezt az utat járom továbbra is.