Az én sztorim kicsit talán más, nem kezdtem olyan korán a „szakmát”, ahogy mások. Sõt kifejezetten elég sokáig ellenkeztem ezzel a pályával, jobban érdekelt olyan dolog, ami kicsit talán kézzelfoghatóbb, ezért választottam Villamosmérnöki pályát. Az egyetemen viszont eljött az a pont, amikor az egyik programozós tantárgy háziját kellett beadni C++ nyelven, ami egy szabadon választott probléma megoldásának fejlesztése. Elég sok, kreatív módon ki lehetett volna bekkelni ezt a házit, követve a csoporttársakat, de egy belső sugallat hatására úgy gondoltam, hogy megcsinálom elejétől a végéig, annak ellenére, hogy nem érdekelt. Akkoriban sokat ingáztam az egyetem alatt, és közben SODOKU-t fejtettem, így gondoltam csinálok egy SODOKU megoldó programot. Miután ezzel büszkén elkészültem, akkor gondoltam bele, hogy ez nem is volt olyan vészes, sõt kifejezetten élveztem, itt kattanhatott át az fejemben valami, és elkezdett jobban érdekelni a dolog.

A gyakorlati évek alatt jöttem rá, hogy milyen komplex dolgokra lehet megoldást írni, ezért is inkább mindig a backendes részek érdekeltek, üzleti logika megvalósítás és adatbázisok. Ahogy teltek-múltak az évek, egyre jobban kezdett bennem formálódni, hogy ebben az igen széles szakmának végülis melyik szeglete az, amirõl mindent szeretnék tudni az utolsó betűig, ez pedig az adathoz kapcsolódó megoldások es fejlesztések (Data Engineering, Data Science, DataOps). A karrieremet úgy alakítottam, hogy a lehetõ legtöbbet ki tudjam ebből hozni, plusz még a munka utáni tanulásokkal is továbbfejleszteni. Mikor már úgy éreztem konyítok hozzá, egy cégalapítás után jöttem rá, hogy az igazi tanulás csak most kezdődik, de az már egy másik sztori.

A mai napig gondolok arra, hogy mit csinálnék ma, ha nincs az a házi anno? :)