Viszonylag későn, 14 évesen találkoztam az első számítógépnek nevezhető tárggyal, ami egy HT-1080Z nevű iskolakomputer volt. Az is igaz ugyanakkor, hogy viszonylag korán történt mindez, kb. 1982-ben.

Csak hogy értsd: egy komplett gimnázium egyetlen számítógépéről volt szó. Talán nem kell magyaráznom, milyen nehéz volt akkor gépidőhöz jutni – az órákat előre le kellett foglalni egy kockás papírlapon.

Viszont a világ, amit a vajszínű plasztikdoboz rejtett, teljesen lenyűgözött.

Egyrészt a teremtés. Hogy képes vagyok önállóan dolgokat létrehozni ebben a másik világban. Aztán a hatalom, hogy bármit megtehetek – építhetek, rombolhatok. Továbbá a felsőbbrendűség, hiszen pár hónap múlva sokkal joban értettük a BASIC nyelv (és a számítógép) működését, mint a tanáraink. És persze volt az egésznek egyfajta exkluzivitása is. Elit klubhoz tartoztunk, akik olyasmiket csináltak, amit a többség nem csak nem értett, de sokszor nem is tudott a létezéséről.

Érdekességként említem meg, hogy 15 évesen kaptam az első „fizetős” munkámat: egy papíron dolgozó bérszámfejtő kért meg, hogy az aktuális algoritmust ellenőrzési céllal implementáljuk Commodore 64-re. Tisztességes egyhavi munkabért ajánlott fel, ami akkor nekem egy vagyonnak számított.

Azt hiszem megalomán vagyok, mert később az egyre nagyobb gépek, és egyre nagyobb rendszerek kezdtek vonzani. Hamar kinőttem az akkor még nyiladozó „personal computer” szegmenst. Orosz R40-es gép a főiskolán, majd nagyvállalatoknál szuperszámítógépek (Texas Instruments, VAX/VMS), akár 128 Megabájtos háttértárral! Persze csak az élvezet hajtott: minél nagyobb kihívás, minél nagyobb felelősség… Az igazi Édenkertet persze a web hozta el, ez a csillogó-villogó játékszer, ahol bármelyik embert és bármelyik gépet azonnal elérheted (ha eléggé ügyes vagy :-)).

Mi az, amit a kezdetektől tudtam? Ez a remek, férfias játék nem hátulgombolósoknak való. Soha nem fogysz ki a feladatokból, és a munkád eredményét azonnal érezheted (pozitív visszacsatolás a felhasználóktól). Az viszont csak később tudatosult bennem, hogy ebben a szektorban a jól elvégzett munkát tisztességesen meg is fizetik. Mert szép dolog az élvezet, de az sem árt, ha nem kopik fel az ember álla :-)

Szóval ma is habozás nélkül elindulnék az IT világa felé. Remek kalandok, érdekes kollégák, tisztességes bérezés. Mi kell még?

De ami a legfontosabb: programozni igazán COOL dolog. Kódolásra fel!