8 éves voltam, amikor megkaptam életem első számítógépét, egy Sinclair ZX-81 típusú computert, aminek mindössze 1KB memóriája volt. Volt hozzá néhány játék, melyekre igen hamar ráuntam, viszont a beépített nyelve BASIC volt, amivel megpróbálkoztam. Volt hozzá egy kis könyvecske, amiben le voltak írva az utasítások.

Be is pötyörésztem életem első „Hello World!” programját. Pár hónap múlva váltottam Commodore +4-re, ahol szintén BASIC-ben lehetett mókolni és rajzolni a képernyőre. Itt tényleg beindultam. Emlékszem, hogy a nővéremmel milliméter papíron (320*200 pixel) terveztünk karácsonyi tájképet és azt rajzoltattuk ki a géppel. Ez volt a karácsonyi ajándékunk a szüleinknek. Szenteste leült a család a színes TV előtt és 10 percig bámultuk, ahogy a gép baromi lassan kirajzolja a vonalakat, köröket és soronként beszínezi az egyes elemeket. :)

A BASIC lassú volt, így egyenes út vezetett a 8bites gépi kódhoz, assembly nyelvhez (köszi Picur a mentorálást). Jöttek a demók, játékok. Akkor ugyebár nem volt internet, így postán, mondom postán keresztül küldtük az 5,25 colos, nagyméretű floppy lemezeket. Nagyon komoly közösség volt. Leveleztem olaszokkal, németekkel, szlovákokkal, románokkal, horvátokkal és persze magyarokkal. 25 évig aktívan programoztam. Ma már ritkán fejlesztek, de még mindig izgalommal tölt el, ha kedvtelésből leülök és kódolok kicsit.