Mint sokaknak a 90-es évek elején, az én programozási lelkesedésemet is egy C64 indította be, miután balga módon úgy gondoltuk akkori szomszédunkkal, Ferivel, hogy mi tudunk jobb játékokat is írni. Jöttek is a tankháborús játékkezdemények BASIC-ben, még egy Windows klónunk is volt start menüvel meg csévélőprogrammal kazettán, hogy paintet és játékokat tudjunk indítani egy grafikus felületről. Már akkor is inkább a grafikai és zenei része érdekelt a dolognak, míg Feri jobb volt a logikai részekben.

Sokáig kísérleteztünk így, míg relatíve későn (16 voltam) szert tettem egy igazi PC-re (kimaradt a 286-386-486 széria teljesen, a suliban volt, de Pascaloztunk kicsit rajta meg Basic és kb. ennyi). Ekkor már volt Flash 3, AS1-el, ami nagyon megtetszett. Lehetetlen volt debugolni, rendkívül körülményes és átláthatatlan volt, de baromi jó interakciókat lehetett írni benne.

Ez így is ment sokáig, persze közben már a 8-nál tartottunk, lassan Adobe lett a Macromedia, meg tettem kirándulásokat C++, assembly és egyéb irányokba is (főiskolai nyomásra, mindent a kreditért). Nálam a sokaknál masszívan jelen lévő demoscene közben kimaradt, érintőlegesen találkoztam csak vele. Maradt az interaktív dolgok programozása és persze a HTML, JS, CSS, PHP, Java és ezekkel rokon webes technológiák.

Ezek után nem csoda hogy a „tákolós” nyelveket kedvelem, amivel gyorsan össze lehet dobni egy prototípust vagy weboldalt, nem törődve az élettartamával.