Mint minden gyerek a 90-es évek elején, állandóan a világító-mozgó televíziót bámultuk, akkor még fekete-fehérben, és az akkoriban modernnek számító „TV-játék”-okkal kezdtünk játszani. Talán az alacsonyabb szülői tudatosság okán, de már óvodás korunkban. 5 éves lehettem, mikor az első Commodore 64-et megvette a család (1993) kéz-alól egy ismerőstől. A fő motiváció úgy gondolom a játék volt, de nem elhanyagolható apám szakmai elhivatottsága és rajongása mindenért, aminek köze van az elektromossághoz.
Klasszikus C64, kazettás periféria, 5 évesen az első szavak, amiket le tudtam gépelni, az a LOAD és a RUN parancsok volt, sosem felejtem el a PRESS PLAY ON TAPE feliratot, ami után izgatottan vártuk, hogy betöltődjön a játék, amiket rádióból vettünk fel esténként (mert akkoriban így adták közkézre az ingyenes játékokat).

Az első hello world-ot (valószínűleg csak 10 PRINT ″HELLO″ ; 20 GOTO 10) programot 6 évesen írtam, aminek volt egy olyan mellékhatása, hogy elsőben a betűkről rendszeresen lehagytam az ékezeteket, mondván, hogy a billentyűzeten sincs.
Simons Basic-ben 7 évesen csináltam karaktergrafikus játékokat, magam- és a testvéreim szórakoztatására.
Vad visszagondolni ezekre az időkre, hogy még magazinokból és könyvekből tanultam programozni, és gépeltem be a programkódokat úgy, hogy sokszor el sem mentettük.

Irigykedtem, hogy a 90-es évek közepén már sokaknak IBM PC-je volt (283-386, sőt 486), és barátokhoz jártam át TEREP2-zni, csodálni a gépeket, megnézni a Windows 3.1-et közelről. Végül nekünk csak 2000-ben lett PC-nk (P III.), addig a Commodore-on éltem ki a mániámat és égettem el a végtelen szabadidőmet (foci helyett): programoztam grafikus „operációs rendszert” (tulajdonképpen csak ablakkezelő volt, amit egér helyett billentyűzettel lehetett használni) akkor már 5.25-ös Floppy lemezre volt mentve, és mindenféle regiszterek kapcsolgatásával érdekességeket (égettünk eeprom-ot, apámmal készítettünk valami újságban megjelent cikk alapján olyan ceruzát, amit a számítógépbe dugva lehetett rajzolni a CRT TV-re – ugyanaz a megoldás mint a kacsás játéknál használt puska működése).

Az általános iskolai informatika oktatást végtelenül untam, de addigra egyértelmű volt, hogy programozással akarok foglalkozni „ha nagy leszek”, így 2002-től egy budapesti, számítástechnika szakos szakközépiskolában tanultam.

A Terep2 utáni rajongás miatt és az eredeti játék tiszteletére az OKJ szakdolgozatom egy DirectX8-Delphi alapon fejlesztett klón lett.

Nem gondoltam volna, hogy a középiskolai Turbo Pascal tapasztalatoknak munkában is hasznát fogom venni, de úgy alakult, hogy 2009-től multimédiás és elektronikai tervező- és nyilvántartó programokat fejlesztettem Delphi7-ben. Mellette természetesen weboldalakat építettünk PHP5.2 nyelven az akkori csapattal, természetesen saját keretrendszerrel.

2012-ben kezdtem el Symfony-t használni saját keretrendszer helyett PHP projektekhez, és használom-hirdetem azóta is minden csapatban, akikkel együtt dolgozok.

Büszke vagyok rá, hogy a 20-as éveim elejétől a szakmában dolgozhatok, és kamatoztathatom az elhivatottságom, és hálás vagyok mindenkinek, aki segített vagy hátráltatott az utamon, mert nélkülük nem tartanék most itt.