Hogyan kezdtem programozniTörténetek programozóktól

Monoczki Pál története

2019. április 25.
A történetem gyerekkoromtól indítom. Egész kicsi koromtól kerestem, kutattam, agyaltam, mi az, amiben jó vagyok. Egyes társaim jók voltak labdajátékokban, én stabilan egyet tudtam dekázni, s ha a labda fociban felém jött, tudtam, egy pingvin is lecselez becsúszó szereléssel, ezért amerre álltam épp arra rúgtam a labdát.
Volt aki nagyon szépen rajzolt, az enyémmel valószínűleg régészek és grafológusok kitartó munkájával lehetett következtetni, mit ábrázolok.

Érdekelt az elektronika is, gondoltam majd megszerelek mindent, ami otthon elromlott, de egy egyszerű kapcsolásra 10 Volt betáplálás esetén számolt 1 millió Amper áramerősség, elkedvetlenített, hogy talán nem mindent értek. Aki nem teljesen érti, ehhez akkor szigetelés kellene, mint az ősrobbanás előtt rendelkezésre álló összes nem vezető anyag, de valószínűleg a mennyben is csak villanyszerelő bakancsban lehet meglenni.

Akkoriban indult egy számítástechnika szakkör az általános iskolában, s ott qbasic-ben készítettünk egy számgeneráló programot, amit lottóhuzó alkalmazásnak el is neveztünk. Ez akkor annyira magával ragadt, hogy végre alkothatok, valamihez értek, hogy itt ehhez kötném mindennek a kezdetét. Később egy jó vételnek tűnő, ma már világosan tudvalevően, túlárazott 486 IBM géppel leptük meg magunkat, s meg is lepődtünk valóban, mert semmi nem ment rajta. Izzadt szenvedések árán lehett rajta memóriát nyerve futtatni bármit is. A könyvtárban találtam egy DOS könyvet, amiből megértettem a működését a parancssornak, illetve ennek ez OS-nek csúfolt délibáb rendszernek.

Órákat tudtam ebben az élmény érzésben fürdőzni, hogy most aztán csinálok valamit. Nagyszerű érzés alkotni. Innen az út egyenes volt a műszaki informatika felé, ahol a lusta évfolyamtársaknak és a pénztelenségnek köszönhetően, igyekeztem a félévek elején gyorsan elsajátítani a beadandókhoz szükséges programozási nyelveket. Így gyakorlatom volt, még ha a koncepcionális baklövéseket még nagyon is hoztam, persze ez később leülepedett, s remek tapasztalattá ötvöződött.

Azt hiszem nagyon fontos, hogy megtaláljuk mi az, ami élményt jelent, boldoggá tesz, egyszerű a képlet, majd foglalkozzunk vele, legyünk mindig kíváncsiak, s sosem kell dolgoznunk, csináljuk, amit szeretünk.
Monoczki Pál Software Developer MentorCodecool Kft.
Like ikon
8 ember kedveli
Facebook ikon Twitter ikon Google+ ikon
Másik sztorit kérek Írd le a saját sztorid!