Hogyan kezdtem programozniTörténetek programozóktól

Bognár András története

2018. August 27.
A rádiótechnika megszállottja voltam. Sorban épültek nálam a rádió adók és vevők, meg csöves erősítők. Akkoriban nem volt internet, a kőkorszak volt nálunk a családban olyan kb. 2000 környékén. A forrasztópáka rabja voltam, és minden nap szívtam az óngőzöket, hogy különféle misztikus rádióhullámmal meg elektromos zizegő rezgésekkel kapcsolatos kísérleteket végezzek. Ez a világ nagyon lenyűgözött és beszippantott engem.
A számítógép is ugyanaz, mint a rádió csak rengeteg tranzisztor van benne, sokkal több mint egy rádióban. Ez akkoriban lenyűgözött, de mégsem tudott senki sem a kérdéseimre választ adni. Az volt a kérdésem: mégis hogyan működik eme hihetetlenül bonyolult elektromos készülék?
A kísérleteimről elkezdtem írni egy saját blogot.

12 éves voltam, amikor egyszer karácsonyra a család kapott egy Atari1200XL számítógépet, ami kb. olyasmi volt mit egy C64, csak Atari volt a neve.
Mi heten tesók körülálltuk és egymásnak diktálva gépeltük le felváltva a BASIC kódokat, ami után hosszú gépelgetés után végre egy működő játékot kaptunk. Nagy élmény volt, amikor működött pl. ment a kukac a Junoszty képernyőjén, meg zenélt. A számítógéphez kaptunk különféle könyveket is, köztük az „Atari hetedhét Basic” gyerekeknek szóló könyvet, amiből megtanultam Basic-ben programozni. Mire általánosból elballagtam teljesen megtanultam Basic-ben szinte bármit leprogramozni. Rájöttem, hogy a gépben valami titkos gépi kód ketyeg, de erről nem sokat sikerült megtudnom, csak fokozta a kíváncsiságomat. A saját írású játékaimmal néha tesóim is játszottak, ami nekem külön megtiszteltetés volt.

Apám gyógyszerkutató volt, a tudományos gondolkodás mindig is áthatotta a levegőt. Apai nagyszüleim tanárok voltak, akik szintén nagyon felkeltették a hozzáállásukkal a tudományos érdeklődést a családban. Viszont anyai nagyapám volt a meghatározó abban, hogy az elektronika érdekeljen. Ő egy csendes ember volt, sose magyarázott semmit, csak mindig, amikor hozzá vittük a különféle hibás elektromos kütyüt pl. a Junoszty tévét, meg a Szokol rádiót, valahogy csodával határos módon megjavulva tértek vissza hozzánk. Mikor nála voltam mindig lenyűgözött az a sok műszer, kütyü, alkatrészek, amik az asztalán hevertek. Adott is belőlük pár panelt, amit otthon szétforraszthattunk öcsémmel.

Apám, akinek doktori címe volt, nekem kijelentette hogy muszáj egyetemet végeznem. Azt mondta rendben, hogy érdekel, amit a villanyszerelő nagyapám csinál, csak nekem ezt egyetemi szinten kell végeznem. Így jelentkeztem és végeztem is el a BME Villamosmérnöki Kart, amit nagyon szerettem.
De ez a választás nem volt olyan egyértelmű. Apám mivel mikrobiológiai kísérleteket végzett a kutatóintézetben így engem is a biológia és kémia felé terelgetett. A kémia nagyon tetszett nekem, suliban versenyekre is jártam, ahol eredményesen is szerepeltem. A kémia ott vesztett nálam, amikor egyre inkább otthon is kémiai kísérleteket kezdtem el végezni, amik mivel egyre veszélyesebbekké és leginkább pirománikusak voltak, a szüleim azonnali hatállyal betiltották. Kísérletezni meg nagyon szerettem, nem hagyhattam, hogy elvesszen ez a kedvtelésem. így csak azok a dolgok maradtak, amiket villanyszerelő nagyapámtól kaptam és amikből megépültek sorra az erősítőim, rádióim, és végül a számítógépeim. Amikor megszólalt az első saját rádióm, akkor éreztem először magamban az erős elhivatottságot az iránt, ami végülis lettem. Villamosmérnök leszek, innentől ez nem volt kérdés.

Miután sok tanulás után megtudtam, hogyan is működik a számítógép, azt is a forrasztópáka végére vettem.
Naná, kell egy saját építésű számítógép, saját operációs rendszerrel meg mindennel együtt! És lett is.

A barátommal építettem egy processzort csupa TTL kapukból aztán csupa tranyókból.
Végülis a számítógép is tranzisztorokból áll, mint a rádió nem? És valóban. És működött. Nézd meg itt!

Egyetem elvégzése után az autóiparba kerültem, ahol immáron 10 éve vagyok szoftver mérnök. Magyarországon felépíettem egy házat, családot alapítottam, feleségem van meg egy lányom. Jelenleg fél éve Németországban dolgozok és élek, majd meglátjuk mit hoz a jövő. Számításaimat még mindig nem találtam meg. Keresem a megnyugvást, habár a múltam, jelenem mindvégig nyugtalan, mint egy háborgó tenger. Lehet hogy megnyugvást már csak a halál után találok. Viszont a jövőképemben szerepel egy mesterséges intelligenciával foglalkozó cég, ugyanis ez a téma foglalkoztat a legjobban mostanában.
Bognár András Autóipari szoftver mérnökMagna
Like ikon
0 ember kedveli
Facebook ikon Twitter ikon Google+ ikon
Másik sztorit kérek Írd le a saját sztorid!