Hogyan kezdtem programozniTörténetek programozóktól

Gulyás István története

2015. November 22.
Kiskoromban képtelen voltam hosszabb ideig egy dologgal foglalkozni éppen ezért a kedvenc játékom a legó volt. Bármivel is akartam játszani, abból megépíthettem azt és utána már kezdődhetett is a móka. Viszont az építés része hamar érdekesebbé vált, mint maga a játék utána. Általános iskolában a kedvenc tárgyam a matematika volt és a tanárnőm gyakran készített fel versenyekre is. A felkészítés során rengeteg logikai feladványt kellett megoldani, amiket egyszerűen imádtam. Sajnálatos módon mikor felső tagozatba léptem egy új tanárt kaptam, aki addig nem is haladt tovább az anyaggal, míg az összes diák meg nem értette, így innentől kezdve a matek óra számomra az egyik legunalmasabb tantárgy volt, amelyiken állandóan a padtársammal amőbáztam, amíg a többiek meg nem értették a pofonegyszerű feladványokat.

Hatodikban aztán végül megtartották az első informatikai órámat. Rendkívül izgatott voltam miatta, mert bár ekkortájt vettek szüleim egy számítógépet én még nem igazán tudtam kezelni, de szerettem volna megtanulni. Viszont ezek az órák is csalódást okoztak. Már nem is emlékszem rá, hogy miket tanultunk, de azt tudom hogy halálra untam magam ott is, így aztán azon is folytatódott az amőbázás. Végül hetedikben az informatika tanárunk lebetegedett és jött egy helyettes tanár, aki kb. 2 hónapig tanított minket. Az előző tanárral ellentétben ő tényeg tanított. Életemben akkor láttam és írtam először programkódot. Hihetetlen volt. Úgy éreztem magam mintha egy virtuális Isten lennék, aki az akartával bármit létrehozhat, ami lehet túlzás volt a részemről tekintve, hogy a program amit készítettünk az csak egy rendkívül egyszerű számológép volt, ami megkapott két összeget, valamint egy műveletet és kidobta az eredményt. Mindenesetre amint meggyógyult az eredeti tanárom ismét visszatértünk a régi unalmas tananyaghoz, és mivel nekünk se internetünk, se programozás könyvünk nem volt, így nem tudtam tovább foglalkozni ezzel, de akkor és ott eldöntöttem, hogy középiskolában egy informatikus szakra akarok jelentkezni.

Végül felvettek és már alig vártam, hogy elkezdhessek programozni, azonban itt ismét hatalmasat csalódtam. A középiskolás éveim alatt összesen 2 hétig tanultunk programozást tizenegyedikes koromban, ami bár elegendő volt arra, hogy ismét felkeltse az érdekődésemet a téma iránt, de ahhoz nem volt elég, hogy jobban utána nézzek. Amikor közeledett az érettségi és jelentkezni kellett valahova egyetemre, akkor mérnökinformatikusnak jelentkeztem a Miskolci Egyetemre, de csak azért, mert más nem jutort eszembe, aminek tanulhatnék. Teljesen elvoltam bizonytalanodva, hogy mivel is szeretnék foglalkozni és mi az amiből úgy tudnék megélni, hogy közben azért érdekeljen is. A programozás még mindig érdekelt, de az addigi tapasztalataim már azt súgták, hogy azt nem egy iskolában fogom megtanulni. Bizonyos mértékben igazam is lett.

Felvettek egyetemre ahol életemben először végre tényleg proramozást tanulhattam, méghozzá C nyelvet, viszont a tanár úgy kezelt minket, mint akik már tudnak bizonyos mértékben programozni, így eleinte nagyon nehezen tudtam követni, hogy pontosan mit és miért csinálunk az órai gyakorlatokon. A félév végére már egész jó is lettem benne, sikerült átlátnom a különböző programkódokat és az ok-okozatokat is. A következő félévben már Java-t kellett tanulni és használni, ami a C után nekem hirtelen túl nagy váltást okozott. Egyszerűen dühített, hogy még a C-t se értettem meg telejsen és máris egy másik nyelvet kellett tanulnom, ami akkor nagyon különbözőnek tűnt számomra. Végül a fordulópont az egyik vizsgára való készülés közepette történt.

Az egyik tanárnak a honlapján találtam egy Java step by step tutorialt, amit végig olvasva minden világossá vált. A vizsgát végül sikeresen letettem, magamat is meglepve majdnem maximális eredménnyel, ami már csak azért is megdöbbentett, mert akkor már harmadszorra próbáltam letudni. Akkor viszont nem álltam meg, és elkezdtem szabadidőmben utánaolvasni, hogy mit, miért és hogyan kell csinálni Java-ban, valamint ha valamit kitaláltam, akkor azt megpróbáltam megcsinálni. Szépen lassan lépesenként haladva megértettem a Java alkalmazások felépítését és működési elvét és ezek után, ha egy másik nyelven kellett valamit megcsinálni, már arra se volt olyan nagy probléma átállni fejben. Irónikus módon jelenleg a kedvenc programozási nyelvem a Java, amit anno a legjobban utáltam.

Az egyetem alatt végül több programozási nyelvvel is megismerkedtem, valamint valamennyire belekóstohattam a webfejlesztésbe és az adatbázis kezelésbe is. Egy tanfolyamnak köszönhetően tanultam Android és iOS programozást. A tanfolyam kezdetén azt hittem, hogy mivel az Android a Java-ra épül ezért azt fogom jobban kedvelni, de számomra is meglepő módon a végére az iOS lett az, ami közelebb állt hozzám. Ma már iOS fejlesztőként dolgozom egy cégnél, de ettől függetlenül szoktam kisebb-nagyobb saját projekteket készíteni más programozási nyelveken is, főleg Java-ban Androidban és C++-ban. Így visszagondolva most már tudom, hogy a programozásnak is megvannak a maga szabályai és határai, mégis úgy érzem hogy tényleges határt csak az ember képzelete szabhat annak, hogy mit tud létrehozni.
Gulyás István iOS fejlesztőEPAM
Like ikon
10 ember kedveli
Facebook ikon Twitter ikon Google+ ikon
Másik sztorit kérek Írd le a saját sztorid!