Hogyan kezdtem programozniTörténetek programozóktól

Karóczkai (K)risztián története

2015. április 28.
Ha kérdezik, akkor én férj és családapa vagyok. Amikor otthonról „szabadságra” megyek, az MTA SZTAKI Párhuzamos és Elosztott Rendszerek Laboratóriumában a világ eltérő sarkaiban megbújó különböző elosztott számítási rendszereket teszem egy webes környezettel barátságosabbá. Több mint tízen öt éve foglalkozom Java-val és webalkalmazásokkal, és mostanában Firefox OS-es mobil alkalmazásokkal.

Sosem fogom elfelejteni amikor elkezdődött. Valamikor az óvoda és az általános iskola közötti nyár egy délelőttjén történt ('86 június). Az M1-en egy ifjúsági hírműsorban láttam egy riportot valami gladiátor játékokról. Az egész nem volt több pár percnél, és annyi volt a lényege, hogy adott két program, amelyeknek úgy kell futniuk, hogy közben megakadályozza a másik futását. A képernyőn ebből összesen annyi látszott, ahogy két vonal „szaladgál” egyik oldalról a másikra ... közben olyan varázsszavak hangoztak el, hogy „keretrendszer”, meg „verseny” és természetesen „program”.

Úgy emlékszem itt dőlt el a dolog. Igaz a következő néhány év inkább a fociról szólt, de az általános iskolát már úgy kezdtem el, hogy programozó szeretnék lenni. Az idő múlásával a foci kezdett egyre rosszabból menni, és nem csak válogatott szinten, hanem nálam is. A pálházi (Miskolc után plusz 100 km – még Magyarországon…) általános iskola felső tagozatban számítástechnikai szakkörön találkoztam C64-esekkel és a Basic-kel. Jött. Látott. Győzött. Köszönöm szüleimnek, hogy beruháztak egyre otthonra is. Ezt egyébként egy régi fekete-fehér TV képcsöve bánta a legjobban…

Tanulmányaimat a sátoraljaújhelyi mai nevén V. István Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskolában folytattam. Nagyon jó informatika tanáraink voltak, a Pascal és DBase világán keresztül sok rejtélyre derült fény a 4 év alatt. Itt láttam életem első weblapját egy dupla angol óra szünetében. Ha jól emlékszem az utolsó félévben jött néhány új csoda. Pentiumok, és volt hozzá Internet… Ez okozta nálam a DOS korszak végét és a Java eljövetelét. Az első HTML tag amit megtanultam az <applet> volt… Jelentett az akkor és ott bármit is. Kris Jamsa könyvein szocializálódtam a Java és a web világában. A napokban néztem utána, hogy már az Amazon raktárában sincs az akkori kedvencem. Igen. Vásárolt nyomtatott könyvből tanultam, és később is Chip CD-ről frissítettem…

Főiskoláskorú a hírhedt budapesti robbantások idején voltam, ami elég ok volt arra, hogy maximum átutazzam a fővárosunkon, de tanulni semmiféleképpen se ott akarjak. Miskolci és debreceni egyetemet túl sok ismerősöm hagyta félbe, Pécs, Veszprém, Szeged a távolság, és az utazás miatt elég problémásnak nézett ki. Maradt Győr és Dunaújváros. Nem szántam sok pénzt a jelentkezésre (akkor még minden helyért külön kellett fizetni), így beadtam Dunaújvárosba és az OSZTV döntős programozási eredmény miatt jó magas pontszámmal fel is vettek.

Dunaújvárosi tanulmányaim alatt vásároltam első PC-met. Azon kevés és szerencsés dunaújvárosi diák közzé tartozhattam, akik időben végeztek. Így viszonylag fiatalon még nem akartam elhagyni az iskola kapuit, ezért a sorkatonai kötelezettséget főiskolai polgári szolgálatos szakoktatóként tudtam le. Megtetszett a tanítás, meglévő Java-s webes tárgyakat aktualizáltam, újakat indítottam el, és még 2 évig maradtam… Innen csatlakoztam és lettem mára meghatározó tagja a Magyarországi Webkonferenciát szervező csapatnak. A Webkonf mellett félévente jelentkező mobilos, és 2015 tavaszán induló Open IT konferenciák is a nevemhez fűződnek.

Dunaújvárosból kerültem jelenlegi munkahelyemre. Lehet informatikusként is 10 éve egy munkahelyen dolgozni és nem kiégni.

A nyílt és szabad web máig informatikus pályafutásom meghatározó része maradt, a tanítással nem hagytam fel. Jelenleg az Óbudai Egyetemen, Szegeden és Kecskeméten veszek részt a legvagányabb mobil platform, a Firefox OS oktatásásban. Jó érzés látni a fiatalok szemét, amikor rádöbbennek mennyire csodálatos dolgokat képesek létrehozni kezdetben kis segítséggel, később teljesen önállóan.

Feleségem szerint nem vagyok tipikus informatikus, szívesen mozdulok ki a monitor elől, legyen szó akár egy kis labdázásról a nagyobbik fiúnkkal, vagy egy hosszabb motoros túráról egy szibériai farkas (Ural Wolf) „nyergében”.
Karóczkai (K)risztián MTA SZTAKI
Like ikon
1 ember kedveli
Facebook ikon Twitter ikon Google+ ikon
Másik sztorit kérek Írd le a saját sztorid!